Csendes patak folydogál, Szemem könnye csordogál, Szivem gyászba öltözik, Koporsóba költözik, Piros színem változik. Éjfélben mikor alszom, Azt tudom, veled játszom, Gyöngy melled takargatom, Piros orczád csókolom – Még sincsen nyugodalmam. Oh halálos szerelem Végy el előre engem! Vedd el szivem fájdalmát, Tekintsd éltem rabságát, Bus szivem árvaságát! Busulásimban sirok, Sirva verseket írok; Nem kell étel sem ital, Szivem eltelt bánattal, Érted, rozsám, majd meghal. Berekesztem versemet, Köszöntöm személyedet, Ezer egészségeket Kivánok e ház népnek – De különösen néked!