Csendes patak folydogál

  Csendes patak folydogál,
  Szemem könnye csordogál,
  Szivem gyászba öltözik,
  Koporsóba költözik,
  Piros színem változik.

  Éjfélben mikor alszom,
  Azt tudom, veled játszom,
  Gyöngy melled takargatom,
  Piros orczád csókolom –
  Még sincsen nyugodalmam.

  Oh halálos szerelem
  Végy el előre engem!
  Vedd el szivem fájdalmát,
  Tekintsd éltem rabságát,
  Bus szivem árvaságát!

  Busulásimban sirok,
  Sirva verseket írok;
  Nem kell étel sem ital,
  Szivem eltelt bánattal,
  Érted, rozsám, majd meghal.

  Berekesztem versemet,
  Köszöntöm személyedet,
  Ezer egészségeket
  Kivánok e ház népnek –
  De különösen néked!