(Hódmezővásárhelyi tájszólás szerint.)
A mezőbe' a tücsök
Készűl házasodni,
Ölelgeti a legyet,
El akarja vönni.
– Elvönnélek, tė kis légy,
Ha kicsi nem vó'nál.
– Hozzád mönnék tė tücsök,
Ha görbe nem vó'nál.
Mög vó't a szent ėgyesség,
Nagy hírbe gyütt náluk,
Hogy ily dicső nemzetség
Csapja itt mönnyegzőjit.
Szėcskó, darázs, szitakötő,
Száz borozdabillögető,
Bűregér, s több nömös czéhök,
Bölcs násznagyok és vőfélyök
Vó'tak ott nagy parádéba'.
A nyoszolyók mind pillangók,
A traktához ragaszkodók.
Az ebédhön mögjelöntek
Mint hivatalos vendégök. –
Mögkezdődött a múlatság,
Szóltak a torombiták;
Oda ugrott a majom,
Mögjárta a polkát.
Gólya vó't a szekundás,
Kis béka a flótás,
Büdös-bogár a brúgos,
Szúnyog vó't a prímás.
Farkas vó't a mészáros,
Hat ökröt lėvágott,
A mellé mög malaczot
Ötvenet lėrántott
Kecske vó't a szakácsné,
Jó gulyás-húst főzött –
Még az ebéd elkészűlt:
A tücsök elszökött.
