Amoda van hat pej csikó magába’, Mind a hatnak békóba’ van a lába, Eredj, rózsám, fordítsd vissza a csikót, Hadd vegyem le a lábáról a békót. Ha leveszem a lábáról a békót, Hát azután hova tegyem a csikót? – Majd elviszem, a merre a nap lejár, Arra, tudom, a gazdája soh’ se’ jár. Édes anyám szült engem a világra, Szülésiért a jó isten megáldja, Szülésiért a jó isten megáldja, Ha tartok is szép szeretőt, nem bánja.
Amoda van hat pej csikó magába’
