Atilla, Lehel, Árpád!
Elhalt dicső unokád,
Nem hangzik a magyar név,
Elmult a díszes agg év.
Pusztán maradt Dáczia,
Mert nincsen Hunyadia,
Rideg nemzet mulat ott,
Hol hajdan magyar lakott.
A lágy tárogató sírt
Mindenütt, hol magyar birt,
Földjét lakta a nemzet,
S igaz hazafit nemzett.
Sarkantyu és párducz bőr
Volt czímere s medve szőr,
Kalpag fedezte fejét,
Vas pánczél erős melyjét.
De már ezek elmultak,
Hogy a hősök elhunytak,
A magyar dolmány helyett
Frakk lett módi viselet.
Kalpag helyett egy piczi
Posztóból készült miczi
Fedi fejét mindennek, –
A módi oka ennek!
