Jaj de szennyes Balla János gatyája,
Elvérezte a mágocsi pusztába’.
‚Mosd ki, rózsám, ingem, gatyám fehérre,
Holnap megyek Beke Kálmán elébe.‘ – –
‚Adjon isten, Beke Kálmán, jó napot!‘
„Adjon isten, Balla János, mi bajod?“
‚Bajom nekem a mennyire nagy nincsen:
Az utazó czimborámat megöltem.
Kérem szépen Beke Kálmán uramat,
Csak sokára ne hagyja a bajomat!‘
„Űlj le, fiam, erre a zöld lóczára,
Majd elvégzem a bajod nyolcz órára.“
‚Szépen kérem Beke Kálmán uramat,
Csak törvényre ne adja a bajomat!‘
„Édes öcsém, Balla János, nem lehet,
Kis-Szegvárra küldöttem a levelet.“
„‚Ha bemegyek Beke Kálmánt megkérni:
Balla Jánost ki lehet-e váltani?‘“
„Eszemadta barna kis lány nem lehet, –
Kis-Szegvárról akasztófát itélnek!“
Balla Jánost három zsandár vallatja,
Csak azt vallja: merre van a babája?
Arra lakik a rozmaring utczába’,
Piros rózsa nyilik az ablakába’.
Megszólalt már a mágocsi nagy harang,
Huzza aztat három fehér vadgalamb,
Huzza azt a jaj szomoru verseket:
Balla János én szenvedem ezeket!
Jaj de magas az új torony teteje, –
Balla Jánost viszik a vesztő helyre.
‚Leásták már nékem azt a bitófát,
Kire Balla Jánost majd felakasztják!‘
