Be van az én szűröm ujja kötve

  Be van az én szűröm ujja kötve,
  De nem tudod, pajtás, mi van benne.
  Az egyikben aczél, kova, tapló,
  A másikban száz forintos bankó.

  Ha megunom magam a pusztába’,
  Kapom, fogom, megyek a csárdába;
  Parancsolom a kocsmárosnénak:
  Hozzon kend bort jó borivójának!

  Még azt mondják rólam az irígyek:
  Ihatik az, mert lopott eleget.
  Ha loptam is, megszenvedtem érte, –
  A vármegye se’ hányja szememre!