Egy szőlő határ levél, zöld levél Legyen nekünk szemfedél, szemfedél, Egy nagy hordó koporsó, koporsó, Kezünkben teli kancsó, nagy kancsó, Ős apáink szent ivók, szent ivók; Soh’sem voltak vizivók, vizivók; Éltökben hogy tusoztak, boroztak, Szentté azért változtak, változtak. A pap az ő nániját, nániját[11] Kapja, mondja: hej barát, kelj barát! Én is iszom, igy igyál, igy igyál, Hogy szentté változhassál, -tozhassál.