Istenem, istenem,
Ugyan mi lelt engem!
Három rőf pántlika
Körűl nem ér engem;
Eddig csak egy rőföt vettem,
Mégis bokorra kötöttem,
De már hármat vettem,
Bokrot nem köthettem.
Verje meg az isten
A szomszédunk fiát,
Most jutott eszembe,
Hogy egy éjjel itt hált;
Bizonyosan az az oka,
Hogy be nem ér a pántlika.
Mi haszna születtem,
Szomoru életem!
Rajtad kivűl senkim sincsen,
Könyörűlj hát rajtam kincsem!
