Kocsmárosné! jó bort az asztalára,
Magyar gyerek jött be a szobájába,
Jó veres bort hozzon az asztalára,
Hadd igyon a magyar gyerek bújába’!
Már én többet Hesz bakája nem leszek,
Csákóm mellé zöld felzájkot nem teszek,
Mert elmegyek a szép Magyarházába,
Ott maradok a szép Magyarországba’.
Nincs jobb egyetlen jó édes anyánál,
Nincs szebb élet a szép Magyarhazánál.
Hej sok magyar most vérét kiontotta,
Kit eltalált a franczia golyója.
Isten hozzád már Mántova örökre,
Most indúlok kedves honom keblibe,
Majd meglátom kedves honom határát,
Megcsókolom kedves rózsám orczáját.
Gyenge lábbal lépdegélek honomban,
Hazámbeli szép kis leány karomban;
Most értem el hazámnak dicső napját,
Mert kedvesem égő szeme ragyog rám.
