Már siess hazádba vissza vert seregem,
Nékem ez a Kubinczki párt győzhetetlen.
Rettenetes e pártnak vaskemény karja,
Csekély népem összetöri, arczát marja.
Eddig nevem, beszédem volt hódoltató,
A gyülésben szónok voltam nagyraható,
Magam valék tisztségeket osztogató,
Törvény mester, a megyében útmutató.
Már siess hazádba vissza vert seregem,
Nékem ez a Kubinczki párt győzhetetlen.
Rettenetes e pártnak vaskemény karja,
Csekély népem összetöri, arczát marja.
Hű vezérim, hajcsáraim, mind sebesek,
Megöklözték a Kubinczki erős kezek.
Bár ide se jöttem vón’ Budáról soha,
A szerencsém nem lett volna ily mostoha.
De jaj mi fordulás történt balsorsomon,
Szégyen esett pecsovics kis táboromon.
Mi az, a mit haza tudok vinni nőmnek? –
Elleneim erős szívűk, mindig győznek.
Mert Földvári, Csongrád megye főispánja,
Nemes szivü, nagy hazafi, nincs hiányja.
Hol Földvári a főispán: ott nincs ármány,
Nem talál helyt nagy lelkénél a koholmány.
Most már látom, nincsen székem a megyében,
Csak Vidovics, Szabó László tart keblében;
Nincs személyem, becsületem már Csongrádba’,
Kérlek ipam, végy magadhoz Soroksárba!
