Most kapott a biró egy kis ujságot;
Hogy szedje össze a fiatalságot.
Sok szegény leánynak szeme könnyezik,
Mikor a babáját felöltöztetik.
A szegedi városháza be sárga,
Oda ment az én rózsám be sétálva,
Irok neki vigasztaló levelet:
Szabadits ki, kedves rózsám, ha lehet.
Kocsmárosné kápolnája a pincze,
Imádságos könyvecskéje az itcze;
Rójja, rójja, kocsmárosné, száz itcze,
Van babámnak préda pénze, hadd költse!
Kocsmárosné, lelkem, nincs semmi bajom,
Csakhogy a rózsámat már itt kell hagynom.
Mire az a nyolcz esztendő elkerűl:
A szerelem addig tőlem elrepűl.
