Sohasem vétettem

  Sohasem vétettem
  Szeged városának,
  Mégis beíratott
  Lovas katonának.

  Lovasnak íratott,
  Bakancsot szabatott; –
  Verje meg az isten
  Az ily szabadságot!

  Kértem a kapitányt,
  Adjon pej paripát,
  Ugy viselem gondját:
  Soh’ se’ látja kárát.[9]

  Közibe vezetett
  Száz remonda lónak,
  Megálltam faránál
  Egy kurta csikónak.

  Ez a jó, e’ lesz jó,
  Ez a kurta csikó,
  Ez a kurta csikó,
  Huszár alá való!…