Szegény legény feltekint az égre, Szeretőjét bizza az istenre, Arra bízza, az viseli gondját, Nem öleli már karcsú derekát, Jaj de szépen kékellik az erdő, De még szebben zöldellik a mező, Kis kertemben csillámlik a harmat – Kedves babám, örökre elhagylak! Gyenge lábom, gyenge másérozni, Gyenge karom a fegyvert forgatni, Ád az isten nekem annyi erőt, Kiszolgálom azt a nyolcz esztendőt.