Léva táján oda fel
Beteg asszony nem kél fel.
Szomjuhozik, vize nincs,
Kútra küldne, senki sincs.
Van neki egy vén ura,
Azt küldi ő a kutra.
Mikor ura kútra mén:
Barna legény ágyra mén.
Mikor ura visszatér:
Barna legény padra mén.
‚Beteg asszony, galambom!
Ki feküdt az ágyadon?‘
„Macska fogott egeret,
A’ hevert ott eleget.“
‚Beteg asszony, galambom!
Ki fekszik a padodon?‘
„Isten szegénye fekszik,
Fázik szegény, melegszik.“
Akkor ura zsebbe nyul,
A szegénynek huszast nyujt.
A beteg azt neveti,
Hogy a szegény elveszi.
