Verbuválnak a huszárok az utczán

  Verbuválnak a huszárok az utczán,
  Már én többet nem járok senki után.
  Van már nekem, kit igazán szeressek,
  Ha megvetett a te álnok szerelmed.

  Boros kancsót forgatok a kezembe’,
  Barna kis lányt ringatok az ölembe,
  Iszom a bort, azt a kis lányt csókolom,
  Félre csapom darutollas kalapom.

  Nem bánom én, hogy elhagytál engemet,
  Ha más jobban érdemli szerelmedet.
  Majd ha egyszer karján látlak egy szűznek,
  Annál jobban örűlök szerencsédnek.