Nem vagyok én senkinek sem adósa, adósa;
Él még az én feleségem édesanyja, édesapja
Meg annak az apósa, anyósa:
Eb fél, kutya fél, míg az ipam napam él;
Eb fél, kutya fél, míg az ipam, napam él.
Szép vagyok én, csak a szemem fekete, fekete;
Nem vagyok én az erdőbe remete, remete.
Eb fél, kutya fél, míg az ipam, napam él;
Eb fél, kutya fél, míg az ipam, napam él.
Szomszédasszony pirosbarna leánya, leánya,
Annak vagyok szeretője, babája, babája.
Eb fél, kutya fél, míg az ipam, napam él;
Eb fél, kutya fél, míg az ipam, napam él.
Még azt mondja az a kislány: vegyem el, vegyem el!
Meg se kérdi, hogy majd mivel tartom el, tartom el?
Eb fel, kutya fél, míg az ipam, napam él;
Eb fel, kutya fél, míg az ipam, napam él.
Eltartom hétköznap búzakenyérrel - kenyérrel,
Vasárnap, ha más nem jut már: veréssel, veréssel.
Eb fél, kutya fél, míg az ipam, napam él;
Eb fél, kutya fél, míg az ipam, napam él.
Tunyog (Szatmár)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
