Udvarom, udvarom, szép kerek udvarom,
Nem söpri már többé az én gyenge karom.
Udvarom közepén van egy vadalmafa,
Az alatt van kötve két szürke paripa.
Fel is van nyergelve, fel is kantározva,
Gyerünk, kedves pajtás, bujdossunk el rajta.
Te mégy az egyiken, én meg a másikon,
Feltaláljuk egymást kis Magyarországon.
Kis Magyarországot körűl folyja a viz,
Az én kedves rózsám utánam sirva néz.
Ne sírj, rózsám, ne sírj, ne sirass engemet,
Hamis az én szivem, megcsal az tégedet.
