„Elszaladt a lovam
A czitrom erdőbe,
Elszakadt a csizmám
A nagy keresésbe’.“
– Ne keresd a lovad,
Mert már be van hajtva,
A biró udvarán
Szól a csengő rajta.
„Udvarom, udvarom,
Kerek kis udvarom!
Nem söpri fel többé
Az én gyenge karom.
Szabad a madárnak
Ágról ágra szállni,
Csak nekem nem szabad
A rózsámhoz járni.“
– Felszállott a páva
Vármegye házára,
Az én galambomat
Most viszik rabságba.
„Rab vagyok, rab vagyok,
Szabadulást várok,
A jó isten tudja,
Mikor szabadulok!“
