Zavaros a Tisza,
Nem akar higgadni,
Még az éjjel Bogár Imre
Által akar menni.
Által akar menni,
Lovat akar lopni,
A szegedi nagy vásárban
El akarja adni.
Nézz ki, babám, nézz ki
Ablakod firhangján,
Amoda jön Bogár Imre
Sötét pej paripán.
Arany a zablája,
Réz a kantár-szára;
Szabadkai hires lányok
Bámulnak utána.
„Kocsmárosné hallja,
Kocsmárosné hallja!
Nyissa ki hát a kapuját,
Hadd menjek be rajta!
Kocsmárosné, hallja!
Van-e paprikása?“
„‚Vagyon bizony egy bográcscsal
Vendégim számára.‘“
„Kocsmárosné, hallja!
Van-e vörös bora?“
„‚Söröm is van, borom is van
Vendégim számára.‘“
„Kocsmárosné, hallja!
Van-e szép leánya?“
„‚Vetett ágyam, szép leányom
Betyárok számára!‘“
„Kocsmárosné, hallja!
Száz itcze bort hozna,
Megkínálom a vármegyét,
Hogy ne legyek rabja…
Hunczut a vármegye,
Nem iszik belőle;
Látom, hogy már azt akarja:
Holtig legyek rabja.
Hunczut a vármegye,
Meglesett bennünket,
Tiszahajlási csárdába’
Elfogott bennünket!…“
Repűlj, madár, repűlj,
Hej, Szabadka felől,
Az a hires Bogár Imre
Maga van egyedül.
