(Egy csoport gyermek elbúvik, egyik egy helyre, másik más helyre; a
másik csoport, mely addig oly helyen volt, honnan nem láthatta, hogy
amazok hova bujtak, – keresésökre akkor indul az alább következő versike
dalolása mellett, mikor az elbujtak közűl valamelyik azt kiáltja:
„szabad!“ – az elbúttakat mindaddig keresik, mig mind fel nem találják,
azután ezek bujnak s amazok keresik emezeket.)
Bújj, bújj, ha bújhaczcz,
Kerék alá lapúlhaczcz.[
