(A gyermekek sorba ülnek, egy közülök lesz sugdosó, egy angyal és egy
ördög. A sugdosó az angyalt és ördögöt különböző irányban eltávolitja a
többiektől, ekkor a sorban ülők mindegyikének titkon valami tárgy- vagy
virágnevet ád, ekkor a játék megkezdődik. Előbb jő az angyal, megáll egy
bottal a sugdosóval szemközt s igy szól:)
Angyal:
Csüng, csüng az angyal ėgy nagy aranyos bottal.
Sugdosó:
Mit keres?
Angyal:
Arany csüngő-büngő kis templomot.
(Ha a titkon elnevezettek közt van, a mit kér, az feláll s elmegy az
angyallal, – s ha nincs, mondja a)
Sugdosó:
Ki möheczcz! Kosár a fenekedbe!
(Azután jön sántikálva az ördög, megáll a sugdosó előtt s mondja:)
Ördög:
Ling, long az ördög ėgy nagy tyúksz… s bottal!
Sugdosó:
Mit keres?
Ördög:
Arany csüngő-büngő, gyémánttal fölczifrázott kis rúzsát!
(Ha van elviszi, ha nincs, mondja a)
Sugdosó:
Ki möheczcz, kosár a fenekedbe!
(Igy megy a játék mindaddig, míg az angyal és ördög felváltva
kitalálják a neveket s a gyermekeket egyenként elhordják. Ekkor mind az
angyaléit mind az ördögéit az angyal és ördög megpróbálják, ugyanis a
gyermek egyik kezét megfogja az angyal, másikat pedig az ördög s azt
ezen vers dalolása közben:)
Jércze vagy-ė?
Kakas vagy-ė? –
Vágj s...be, vágj, vágj!
(előre s hátra menesztik; a fönnebbi dalt háromszor mondják el, ez
alatt mindegyre ránczigálják, s a melyik ezen megkisértés alatt magát
elneveti: az az ördögé, a ki pedig ezt mosolygás nélkül kiállja, az az
angyalé; igy megtudván ki melyiké, a játékot újra kezdik.)
