Csüng, csüng az angyal ėgy nagy aranyos bottal.

(A gyermekek sorba ülnek, egy közülök lesz sugdosó, egy angyal és egy

ördög. A sugdosó az angyalt és ördögöt különböző irányban eltávolitja a

többiektől, ekkor a sorban ülők mindegyikének titkon valami tárgy- vagy

virágnevet ád, ekkor a játék megkezdődik. Előbb jő az angyal, megáll egy

bottal a sugdosóval szemközt s igy szól:)

 

  Angyal:

                  Csüng, csüng az angyal ėgy nagy aranyos bottal.

 

  Sugdosó:

                  Mit keres?

 

  Angyal:

                  Arany csüngő-büngő kis templomot.

 

(Ha a titkon elnevezettek közt van, a mit kér, az feláll s elmegy az

angyallal, – s ha nincs, mondja a)

 

  Sugdosó:

                  Ki möheczcz! Kosár a fenekedbe!

 

(Azután jön sántikálva az ördög, megáll a sugdosó előtt s mondja:)

 

  Ördög:

                  Ling, long az ördög ėgy nagy tyúksz… s bottal!

 

  Sugdosó:

                  Mit keres?

 

  Ördög:

                  Arany csüngő-büngő, gyémánttal fölczifrázott kis rúzsát!

 

(Ha van elviszi, ha nincs, mondja a)

 

  Sugdosó:

                  Ki möheczcz, kosár a fenekedbe!

 

(Igy megy a játék mindaddig, míg az angyal és ördög felváltva

kitalálják a neveket s a gyermekeket egyenként elhordják. Ekkor mind az

angyaléit mind az ördögéit az angyal és ördög megpróbálják, ugyanis a

gyermek egyik kezét megfogja az angyal, másikat pedig az ördög s azt

ezen vers dalolása közben:)

 

                  Jércze vagy-ė?

                 Kakas vagy-ė? –

                  Vágj s...be, vágj, vágj!

 

(előre s hátra menesztik; a fönnebbi dalt háromszor mondják el, ez

alatt mindegyre ránczigálják, s a melyik ezen megkisértés alatt magát

elneveti: az az ördögé, a ki pedig ezt mosolygás nélkül kiállja, az az

angyalé; igy megtudván ki melyiké, a játékot újra kezdik.)