Gazda:
Mér’ kerűlgeti kend az én házam tájékát?
Kérő:
Mer’ szeretöm a ken’ lányát, Pannát!
Gazda:
Én nem adom én lányomat
Selyöm ruha né’kűl,
Hintó-kocsi né’kűl;
A hintóba száz ló lögyön,
Mind a száznak aranyos farka lögyön!
Kérő:
Én elviszöm Lipitomba, Lopotomba,
Szá’j kezemhön, tanú’j tűllem!
Gazda:
Aranyos lögyön az ingválla!
A körben állók:
Tetves lögyön a bundája!
(A játszók körbe állanak. A gazda a közepén áll, a kérő kivűlről
kerülgeti a kört. Ha a kérő leányt kiván, a gazda kérdésére a fent
látható módon válaszol, ha pedig fiút, akkor ezen szavakkal: „Mer’
szeretöm a ken’ fiát…“ s egyet megnevez a játszók közül. A vers
végeztével a kért személy belefogózkodik a kérő ruhájába s vele együtt
kerűlgeti a kört; igy folytatják tovább, míg a gazda egyedül nem
marad.)
