Elmön – tem én – a szől – lőbe – szőllőt – szödö – getni,
Után – nam gyütt – ėgy vén – asszony – ėngöm – verö – getní,
Bésza – ladtam – a ná – dasba – sípot – csinál – gatni,
Az én – sípom – csak asz’ – mongya:
Díb – dáb – daru – láb,
Ketten – vöttünk – ėgy ku – tyát,
Ugy el – vertük – a fa – rát,
Nėköd – hánta – golyó – ját!
(Két gyermek szemközt áll egymással, az egyik vagy magán, vagy a
másikon elkezdi a mondókát, minden ütemnél felváltva hol magára, hol a
másikra mutat, kire a végszótag esik, azt a másik kineveti.)
