Felmentem a temesvári sánczra,
Visszanéztem szép magyar hazámra;
Szülőföldem, édes Magyarország,
De messze vagy, de messze vagy hozzám!
Hallok itten idegen hangokat,
Fájdalmában szivem majd meghasad,
A magyar szó örömre serkentget,
A ki szólja: az isten áldja meg!
Lengedezve fuj a Mátra szele,
Kedves babám fohásza jön vele,
A fohász közt egy gondod legyen rám,
Ne feledkezz’ rólam kedves rózsám.
Nem felejtlek, – jaj de roszul érzek!
Bánatomban tovább nem is élek;
Elhervadok, mint virág a napon
Értetek szép hazám és galambom!
