(A körben állók közűl egy kérdi a középen állótól:)
– Hová mégy, jámbor?
– Szőllőbe, jámbor.
– Mit viszöl, jámbor?
– Éneköt, jámbor.
– Fújjad a nótáját!
– Nehéz a nótája.
– Lám a lányok hogy mög fujják,
Fujdogá'ják,
Mint mikor a tánczot járják.
(Most a körben állók dalolják:)
Haj szénára, szénára,
Széna szakadékra,
Benne forog kis mönyecske,
Öleld, a kit szereczcz!
(Ekkor a középen álló beránt egyet a körben állók közűl, s azzal együtt
táncz közben dalolja a következőket.)
Eszt ölelöm,
Eszt csókolom,
Komám asszonya lánya.
Szödök szép rúzsát,
Kötök kocsorúcskát,
Fejemre töszöm
Gyöngyös koszorúmat.
Haj, dúj, dálom,
Tulipántom,
Rozmaringom,
Gyönyörű virágom.
Nė híjjatok ėngöm Turbik Ėlonának,
Csak híjjatok ėngöm Virág Zsugonyának,
Mer' én vagyok asszonyomnak
Lėtövője, föltövője, bíbor lepedője.
Ėgy katunának két paripája,
Két katunának ėgy paripája.
Addig a házadbúl ki nem mék,
Még három szál gyėrtya el nem ég,
Mikor a negyedik félbe ég:
Akkor tudod, rúzsám, hogy kimék!
(Ekkor az utóbb berántott marad a kör közepén, a másik a körbe áll; igy
folytatják tovább.)
