(A gyermekek egymás kezét megfogva hosszu sort képeznek; egy közűlök
vezérnek van kijelölve. Két más gyermek kezeiket összefogva feltartják
és kaput formálnak; ekkor a vezér kezdi a mondókát:)
Vezér:
Kakas isten jó napot!
Kapus:
Récze, rucza fogagygya.
Ki s ki népei vattok?
Vezér:
Lengyel László jó királyunk!
Kapus:
Az is nékünk ellenségünk!
Vezér:
Mirűl való ellenségtök?
Kapus:
Minapába' itt járátok,
Hídunk lábát lėtörétök,
Mög sė csináltátok!
Vezér:
Ácsok vagyunk, ácsorogunk,
Fenyőfábúl kifaragjuk,
Ingyön aranyozzuk.
Kapus:
Hun vöttétök azt az ingyön-aranyat?
Vezér:
Föl-fölmöntünk Boldog-asszony kis lányáhon,
Kérvén-kértük, adván-atta.
Kapus:
Hazuttok, mer' loptátok!
Vezér:
Sė nem kértük, sė nem loptuk:
Maga jószántábúl atta. – –
Mi a kapu váltsága?
Kapus:
Ėgy arany alma.
(Ekkor a következő ének dalolása közben megindul az egész sereg s a
kapun mind keresztűl bújnak, a hátulsót a kapusok elvámolják s a játék
újból elkezdődik mindaddig, mig a vezérnek minden népe elfogatván, csak
egyedül marad. Ekkor azt körűl fogják s hogy nép nélkűl maradt,
kitapsolják s ezzel vége a játéknak.)
Nyissad, asszony, kapudat,
Hagy kerű'jem váradat!
A nyúlacska kicsinyke,
Högyet, vőgyet befuttya,
Agaramat fárasztya,
Paripámat futtattya.
Néköm is vó't kis lányom,
Haját fontam hat ágra,
Hat szál aranyfonálba,
Talpig érő fátyolba.
A Szőlősi udvarát
Mindön délbe' dobojják,
Annak agygyuk Mariskát,
Ki fölköti bocskorát.
