Jó napot vitézek! ide hallgassatok,
Jó tormás csukával engemet tartsatok,
A nagy sárga répát énnekem adjátok:
Szűröm gallérjából majd nektek papolok.
Midőn én a hadban főkapitány voltam,
A temető kertben sok bodzát levágtam,
Mikor Várad alatt bolhán nyargalóztam,
Fűzfa-paripámon magamat hánytattam.
Mikor szent Lászlónak hírét sem hallottam,
Hogy hozzá mehessek, arról gondolkoztam,
Jóllehet még akkor világon sem voltam,
Mégis egy tarisznyát a nyakamba vontam.
Azt mindjárt megtöltém fényes holdvilággal,
Téli csillagoknak szagos illatjával;
Igy indultam utra egy tarisznya mákkal,
És mák nélkül töltött jó mákos kalácscsal.
Bujdosásom közben voltam egy városba’,
S láttam egy nagy csodát, hogy ökör az ólba
Be nem tudott menni, – bujt az egér-lyukba,
Csak nem hanyatt estem csodálkozásomba’.
Sokat bujdostam én a nagy tenger mellett,
Látjátok a szüröm Mátra-széllel béllelt;
Láttam, hogy egy czigány ötven kutyát ellett,
Kitéptem hajamat, nevetnem úgy kellett.
Obránczos a subám, mert a hideg leli,
Pókhálós ingemet a takács most szövi,
Süvegemet pedig az ötvös reszeli,
Igy hát öltözetem Bécsből hozott semmi.
Találtam én tegnap egy zsidót az úton,
Kérdeztem, hol lakik? – azt mondta, hogy: Túron;
Nem nézhetvén őtet, ugy megvágtam nyakon,
Hogy feje kiugrott mindjárt a szájlyukon.
Bátyád a szakálát félvállra vetette,
A mi kis esze volt, zacskóba kötötte,
A zacskó zsíros volt, a kutya megette, –
Jaj, szegény bátyádnak nincs már egy csep esze!
Ösmertem apádat zsíros, bocskorban járt,
Láttam, hogy izével kente meg a haját;
Mégis magad mostan oly kényesen hordod,
Pedig hát t....os vagy, töröld meg az orrod. –
Eb hazudjék többet, mert már meguntátok,
Jobb hogy erszényteknek száját megnyitjátok,
Garasokat is most reám hajigáltok,
Három-négy forintot zsebembe dugjatok!
