(Nóta: Hogy a babiloni vizeknél stb.)
Már elmégy tőlem szerelmes egy kincsem,
Nehezebben válok meg tőled mintsem
Lelkem megválna gyarló testemtől,
Készebb volnék megválni éltemtől,
Mint te tőled, életemnek hiv párja,
Jaj, jaj! mint folyik szemeimnek árja.
Engem itt hagysz völgyén a siralomnak,
Te helyére mégy a nyúgodalomnak;
Én a szomorúságoknak útján
Sietek az én hív párom után.
Hogy kell megválni az egygyé-lett hívnek,
E két egymást szívből szerető szívnek!
Csáki Sára, im kedves feleségem
A minket egybe köttetett szerelem
Nem tarthat meg, el kell tőled válni,
Akaratom ellen búcsút venni;
Tőled válásom szívem hasogatja,
De ez a mennyei ur akaratja.
Nyúgodjál hát meg az urnak tetszésén,
Maradj el, kérlek, árváiddal és én
Elmegyek, de az ur gondot visel
Árváimról, te azt ne felejtsd el;
Az ur áldjon meg kedves feleségem,
Viselje gondod a jó isten, kérem.
Kedves társam! már én tőlem megváltál,
Hat éveket velem együtt számláltál;
Szép békeségben éltünk mind végig,
Míg értem a halálnak révéig.
Mint gyarló ember hogy ha te ellened
Vétettem: már mind azokról megengedj!
Köszönöm hozzám mutatott hűséged,
Irántam mutatott jó szivűséged
Fizesse meg az ur, őtet kérem,
Most is midőn meghűlt már a vérem,
Mind e földön, mind pedig a mennyégbe,
Az ur színe előtt a dicsőségbe.
Kedves gyermekim kik nékem valátok!
Intéseimet tészem már hozzátok,
Ferencz és Judit immár látjátok,
Árváúl hagyott édes atyátok;
Titeket én fel nem nevelhetélek,
De ki állhat ellen az ur kezének!
Oh halál mért vagy hozzám oly kegyetlen,
Mért ragadál el, a míg neveletlen
Gyermekeimet fel nem nevelém?
Miért lövelsz mérges nyilat belém? –
Uram, jobban tudod, nem perlek veled,
Tudom, árváimnak gondját viseled.
Orbán István édes kedves jó atyám!
A ki mindenkor hív voltál én hozzám,
Jó anyám, Oláh Anna, párjával,
Az ur áldjon meg sok áldásával;
Testvéreimet az urnak kezébe
Ajánlom mind végiglen szerelmébe.
Egy szóval kik engem megtiszteltetek,
Végső tisztességet nekem tettetek:
Az ur oltalmába mind ajánlom,
Mert már én nyúgodalmam találom
Az urnak jobbja felől, a mennyégben,
Hol végnélkül dicsérem őtet. Ámen.
