Kerek az én kalapom,
Kerekebbre szabatom,
Kicsiny az én galambom,
Lehajlok, megcsókolom.
Voltál-e már Aradon,
Az aradi vásáron?
Hallottál-e gyöngyebb szót:
Nyisd ki, babám, az ajtót!?
Jaj, de soká nyitod ki,
Mintha nem tudnád, hogy ki;
Ajtód előtt fagyok meg,
A lelkedre halok meg.
Kedves rózsám vess ágyat,
Bágyadt testem elfáradt,
Teríts alám lepedőt,
Vánkost is tégy vagy kettőt.
Teszek biz én hármat is,
Kárton párnát hatot is,
Selyem paplanommal is,
Betakarlak százszor is.
Sásba verem az ökröm,
Ha jól lakik, bekötöm;
Magam alszom csendesen,
Ölelem a kedvesem.
Piros almát ehetném,
Veled enyeleghetném.
Enyelegj hát, nem bánom,
Magam is azt akarom.
Hej, Marikám, Marikám,
Légy te is jó énhozzám;
Ha megcsókolnál egyszer:
Visszaadnám ezerszer.
