Elmehetsz már házam előtt,
Nem vigyázlak, mint ezelőtt,
De ezelőtt vigyáztalak;
Szívem újult, ha láttalak.
Nem kell nekem már szerető;
Áldjon meg a jó teremtő!
Köszönöm a szereteted,
Boldog úgysem lennék veled.
Isten hozzád, szép kedvesem,
Tovább nem lehetsz már velem!
Többször rólam megemlékezz,
Soha rólam ne felejtkezz!
Isten hozzád, ékes rózsa!
Most jöttem hozzád búcsúra.
Utoljára most ölelj meg
És a Jóisten áldjon meg!
Szeged-Felsőváros (Csongrád)
Forrás: Ortutay Gyula – Magyar Népdalok
