Ezernyolcszáznegyvennyolcadik évben
Letekintett az Úristen a földre.
Körülnézte egész Magyarországot:
Hol csatáznak a jó magyar huszárok?
Magyarország körös-körül füstölög,
Kossuth Lajos szent ágyúja mennydörög,
Maga fújja az angyal a trombitát,
Harcra hívja a magyarok honfiát.
Arra alá megverték a rézdobot,
Kiadták az erős parancsolatot:
El kell menni a csatába harcolni,
Piros vért kell a hazáért ontani.
Világos vár, de szomorú a neved,
Mert megázott piros vérrel a földed:
Sok anyának odahalt a gyermeke,
Jaj, istenem, de hiába nevelte!
Báta (Tolna)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
