Kicci szőke, kicci barna,
Ki az erdőbe a makkra!
Túl a buzogó forrásra;
Üssünk tanyát a pázsitra!
Ződ a pázsit, megnőtt a fű.
Az én babám kökényszemű.
Hojja szívem, fáj a szívem;
Vajjon ki gyógyít meg engem?
Kerek az én szűröm alja,
Piros selyemmel kivarrva.
Magamrul, ha levetkezem,
Szűröm fejem alá teszem.
Felment a kondás a fára,
Makkot ráz a korgó nyájra.
Leesett a fényes balta,
Bel’esett a szőke kanba.
Vedd fel, pajtás, a baltámat,
Sajnálom szőke kanomat.
Szerencsétlenségből esett:
Fényes baltám beléesett.
Mózses gazda, egy liter bort
Frissen, akit most felmarkolt!
Torkomra akadt a bánat;
Hadd öntsem le, mert feltámad.
Karcsa (Zemplén)
Forrás: Ortutay Gyula – Magyar Népdalok
