Magas a szegedi torony

  Magas a szegedi torony,
  Elejtettem az ostorom,
  Majd feladja a galambom,
  Két orczáját megcsókolom.

  Piros orczád be meghervadt,
  Mióta nem csókoltalak.
  Hát még nyolcz esztendő alatt! –
  Talán a szivem meghasad.

  Ugyan ki gondolta azt ki,
  Hogy nyolcz esztendőt töltsön ki?
  Elég volna abból egy is,
  Gondolkozhat’ még addig is.

  Sírhat az az édes anya,
  Kinek katona a fia,
  Sétál magas kaszárnyába’,
  Fáj a szive babájára.