Kovács Zsuzsi söpör a kapuba’,
Szomszédjának sírva panaszolja:
Három esztendeje már mióta
A szép lánya, Mariskája, szajha.
Földig hajlott a fűzfának ága,
Molnár Marcsa most is sír alatta;
Azt siratja, milyen az élete,
Vincze Ferkó pedig annak jele.
„Lányok, lányok, rólam tanuljatok,
A legénynyel ne barátkozzatok,
Mert a legény hamis, hamar megcsal,
Hogyha a subájával betakar.
Vincze Ferkó! tekints az egekre,
Ha nem, pedig gyászos életemre!“ –
‚Tekintettem, mikor megcsaltalak,
Mikor a subámba takartalak.‘
