Sárga csizmás Miska sárba jár,
Panni patakon túl reá vár.
Ne várd Panni Miskát, nem jöhet a sár
Miatt, sárga csizma kár,
De ámbár a sártól jöhetne,
A vizen át még se mehetne,
A padot elmosta volt az árviz, –
Panni Miska szemébe nem níz!
De ámbár a viz is elapadt,
Visszacsúszott az elúszott pad,
Ne várd Panni Miskát, mert a kutyák ugatják,
Nem jön, mert megharapják.
„Sem sár, sem víz, sem ebugatás…
Óh hatalmas egek, de mi más!
Rágalmazó nyelvek irígysége
Miatt lett szerelmünknek vége.
Egy csókomnak, eddig melyet rád
Halmozva raggattam, tartsd a szád;
Ez volt szerelmünknek a kezdete,
Légyen ez is a végezete.
Te pedig a mit most magamnak
Nem adsz, megadod még hamvamnak,
Majd a midőn megcsal szép bálványod,
Síromat rózsával behányod.
De még azt az egyet kikérem,
Hogy a midőn végem elérem:
Ejts egy-két könnyet koporsómra,
S borúlj szánakozva síromra!“
