Az én babám lilaszín szoknyája,
Rászállott a harmat az aljára.
– Gyere babám, verd le a harmatot,
Bús szívembű vödd ki a bánatot!
Az én babám virágoskertjibe
Rozmaringot ültettem az este.
– Locsold, babám, hogy el ne hérvadjon;
A szerelmünk félbe ne maradjon!
Kis pej lovam arra van rászokva:
Többet szalad éhön, mint jóllakva.
Mán magam is arra vagyok szokva:
Szeretöm a más babájját lopva.
Túl a Tiszán kigyúlladt egy csárda.
– Ne mönj arra, mer mögcsap a lángja!
– Nem félök én annak a lángjátú,
Jobban félök rúzsám haragjátú.
Szeged (Csongrád)
Forrás: Ortutay Gyula – Magyar Népdalok
