Őszi szél fúj a hegyekről.
Megbocsáss már mindenekről!
Édes rózsám ablakába
De sokat álltam hiába!
Nem megyek én innen messze;
Fészket rakok, mint a fecske:
Megbélelem két karommal,
Megtapasztom csókjaimmal.
Anyám, anyám, édesanyám,
Édes felnevelő dajkám,
Ha vétettem, megbocsássad,
Könnyeidet ne hullassad!
Kalotaszeg (Kolozs)
Forrás: Ortutay Gyula – Magyar Népdalok
