Bárcsak én addig ne sírnék,
Míg egy levelecskét írnék,
S azt az erdőn túl küldhetném,
Szép szeretőm tisztelhetném.
Reszket pennám, nem írhatok;
Sír a szemem, nem láthatok.
Ollyan bánat a szívemen,
Hogy meghajlik az egeken.
Ha az egek meg nem szánnak,
Könnyhullásim meg nem állnak;
Egek, egek, szánjatok meg,
Könnyhullásim, álljatok meg!
Székelyföld
Forrás: Ortutay Gyula – Magyar Népdalok
