Édesanyám mondta nékem:
Minek a szerető nékem?
De én arra nem hajtottam,
Hej, titkon szeretőt tartottam.
Édesanyám sok szép szava,
Kire nem hajtottam soha.
Ráhajtanék, de már késő!
Hej, esik előttem az eső.
Édesanyám rózsafája
Engem nyitott utoljára.
Bárcsak ki ne nyitott volna,
Hej, maradtam volna bimbóba!
Édesanyám rózsafája,
Én voltam legszebb rózsája,
De egy álnok leszakasztott;
Hej, két karja közt elhervasztott!
Hódmezővásárhely (Csongrád)
Forrás: Ortutay Gyula – Magyar Népdalok
