Erdő, erdő, de magos vagy!
Kedves rózsám, de messze vagy!
Ha az erdőt levághatnám,
A galambom megláthatnám.
Az én kedves rózsabimbóm, galambom.
Erdő nincsen zöld ág nélkül;
Mező sincsen virág nélkül.
Az én szívem sincs bú nélkül,
Mert távol van kedvesétül.
Az én kedves rózsabimbóm, galambom.
Jegenyefa tetejében
Két holló ül feketében.
Gyászruhájuk engem illet,
Mert engemet már nem szeret
Az én kedves rózsabimbóm, galambom.
Beállok hát katonának:
Palatínus huszárjának,
Majd ha otthagyom éltemet,
Akkor tudom, hogy megszeret
Az én kedves rózsabimbóm, galambom.
Kunság
Forrás: Ortutay Gyula – Magyar Népdalok
