Kék ibolya búnak hajtja a fejét,
Mert a harmat nem öntözi ja tövét.
Szállj le, harmat, kék ibolya gyenge tövére!
Most tanáltam egy igaz szeretőre.
– Kék ibolya, ha elhervasztanálak!
Mit mondanál, babám, ha elhagynálak?
– Azt mondanám, hogy: az isten csak így áldjon meg,
Mint ahogyan te szerettél engemet.
Gesztely (Borsod)
Forrás: Ortutay Gyula – Magyar Népdalok
