Megállj, megállj, te küs madár.
Beteg szüvem mer rég hogy vár!
Beteg vagyok szerelmembe:
Enyhítsd lelkem keservembe!
Ládd a kerek erdőt amott,
Alatta a küs fojlomot;
Fojlomon túl van egy falu,
Azzal, kiér emészt a bú.
Abban lakik a nagy utcán;
Gólyafészek van a házán,
Léces küs kert ablakj’ alatt;
Mos meszelték bé a falat.
Vidd oda a küs cédulát;
Repdesd körül az ablakját!
De ha kérdi, hogy hogy vagyok,
Érte is hogy mennyit sírok:
Visszasiess egyszeribe.
Szállj le egyenest ölömbe!
Megölellek, megcsókollak,
Hűségedért jól is tartlak.
Jobbágytelke (Maros-Torda)
Forrás: Ortutay Gyula – Magyar Népdalok
