Rozmaringnak olyan a szokása:
Télyen-nyáron zöldellik az ága;
Leszakasztják, kóróvá változik,
Az én szívem hozzád kívánkozik.
Lehullott a rozmaring levele.
Magam is elhervadok mellette;
Mellemre tűzöm száraz kóróját,
Úgy várom el halálom óráját.
Szeged alatt folyik el a Tisza.
Kedves rózsám, ne várj többé vissza:
Vagy a Tisza, vagy a széles Duna
Megemészt már engem nemsokára.
Hódmezővásárhely (Csongrád)
Forrás: Ortutay Gyula – Magyar Népdalok
