Tavaszi szél utat száraszt.
Minden állat társat választ.
Hát én vajon kit válasszak?
Szüvet szűvért kinek adjak?
Bolyong elmém, mint a felhő;
Hull a könnyem, mint az esső:
Ki ölőmbe, ki a fődre,
Ki kesergő kebelembe.
Árkot mosott két orcámra,
Mint a zápor az utcára.
Én istenem, rontsd meg, verd meg.
Aki miatt gyászt viselek!
Székelyföld
Forrás: Ortutay Gyula – Magyar Népdalok
