Túl az Óton zergő malom;
Bút s bánatot törnek azon.
Bár az enyimet törné meg,
Hogy bús szűvem ne ölné meg.
Túl az Óton van egy fűzfa,
Alatta egy szép leánka:
Homloka fejér, mind márvány,
Szemődöke mind szivárván.
A hód a homlokán vagyon,
Azét fémlik olyan nagyon.
Ha a nap ott járna s kelne,
Még annál fényesebb lenne.
Az ajaka bazsarózsa,
Az orra pedig muskáta.
Héj, de kevély, nem jő hezzám!
Ásd meg síromat, jó anyám!
Székelyföld
Forrás: Ortutay Gyula – Magyar Népdalok
