Világra termötté
Gyönyörű, szép angyal.
Szöbb a mosolygásod,
Mint a piros hajnal;
Fehérebb a képed
Fehér patyolatná;
Feketébb a szömöd
Fekete bogárná.
Köszönöm, angyalom,
Hogy eddig szeretté;
De azt is köszönöm,
Hogy mán mögvetötté.
Nem derül föl többet
Víg napja éltömnek,
Mer végire jártam
Az én életömnek.
Bujdosik az elmém
A szeretőm miatt,
Mint kis fecskemadár
Kering az ég alatt.
Szaján (Torontál)
Forrás: Ortutay Gyula – Magyar Népdalok
