Virágos kenderem elázott a tóba.
Ha haragszol reám, mért jösz a fonóba?
Leesik az orsóm, tudom, nem váltom ki;
Fáj a gyenge szívem, nem vígasztal senki.
Ezért a kislányért mit nem cselekedtem:
Tiszábul a vizet kanállal kimertem.
Tisza fenekérül apró gyöngyöt szedtem,
Az én galambomnak azzal kedveskedtem.
Zavaros a Tisza, azért áradozik.
Szerelmes a legény, azért fáradozik.
Szerelmes nem volna, nem is fáradozna,
Azért a pár csókért nem álmatlankodna.
Tiszakarád (Borsod)
Forrás: Ortutay Gyula – Magyar Népdalok
