Elsőbben is, atyám, tehozzád fordulok.
Szívemet szíveddel együvé szorítom,
Így valamennyire magamat újítom.
Elbúcsúzásomat már tetőled várom.
Bocsássad meg nekem, ha megbántottalak,
Vagy valaha is megszomorítottalak!
Neveltél, ápoltál, engem: leányodat…
Áldja meg az Isten a te jóságodat!
Kedves édesanyám, hozzád fordulok már,
Mert tudom, hogy szíved tőlem búcsúzást vár.
Ismerem a gyenge anyai szívedet,
Ismerem asszonyi erőtlenségedet.
Mint galamb a fiát, engem úgy neveltél,
Emlőddel tápláltál, széltől is őriztél,
Felnevelésemért, dajkálkodásodért
Adjon az Úristen a mennyben méltó bért!
Forrás: Ortutay Gyula – Magyar Népdalok
