Piros kancsó, piros bor;
Mindjárt rám kerül a sor.
Eladom a feleségem dunnáját,
Virradóra mind eliszom az árát.
Részeg vagyok, mint a csap:
Teleittam magamat.
Hazamennék, édes rózsám, nem tudok,
Reggelig hát, rózsám, nálad maradok.
Mezőladány (Szabolcs)
Forrás: Ortutay Gyula – Magyar Népdalok
