Szegény vagyok, szegénynek születtem,
A rózsámat igazán szerettem;
Az irigyek elrabolták tőlem,
Most lett szegény igazán belőlem.
Elmennék én messze földre lakni,
Ahol engem nem ismer majd senki.
Úgy elmegyek a világ végére,
Hogy ne legyek senkinek terhére.
Zsigárd (Pozsony)
Forrás: Ortutay Gyula – Magyar Népdalok
